1. A két­ség­be esett első bálo­zó, avagy Hogyan tré­fált meg Atti­la, aka­ra­tán kívül?

A követ­ke­ző tör­té­net velünk esett meg.

Miu­tán kidob­tunk az abla­kon 2 éve 250.000 Ft-ot azért, hogy vala­ki helyet­tünk (aki­ről azt hit­tük, hogy vér­pro­fi) meg­csi­nál­ja a mi első Face­book kam­pá­nyun­kat, úgy dön­töt­tünk, hogy meg­csi­nál­juk mi magunk.

Lajos­nak akkor még csak elmé­le­ti tudá­sa volt, igaz, az nap­ra­kész és szin­te tel­jes körű, gya­kor­lat­ban azon­ban még soha­sem pró­bál­ta ki, hogy mit tud. Így aztán min­dent meg­csi­nált (bal agy­fél­te­ké­sen lépés­ről-lépés­re), tudá­sa leg­ja­vát adva. 4–5 külön­bö­ző szö­ve­gű és kép­anyag­gal ellá­tott hir­de­tést állí­tott be. Aztán nyo­mott egy gom­bot és éle­tünk első, saját Face­book kam­pá­nyát útnak indí­tot­ta.
Fél órán­ként néz­te a gmail fiók­ját!

Eltelt 1, eltelt 2 nap, de sem­mi nem tör­tént!

Egyet­len érte­sí­tést sem kapott, hogy fel­irat­ko­zott vol­na vala­ki, hogy érde­kelt vol­na vala­kit az, amit hir­det­tünk. Akkor még, gya­kor­lat­lan gya­kor­la­ti online mar­ke­tin­ges révén azt meg­néz­te ugyan, hogy hogyan tel­je­sí­te­nek a hir­de­té­sek, rákat­tint­nak-e az embe­rek, de a sales auto­pi­lot olda­lát nem ellen­őriz­te, hiszen nem kapott érte­sí­tést.

Két­ség­be eset­ten hív­ta Atti­lát, hogy vala­mit biz­to­san nagyon elront­ha­tott, vala­mi­re nem figyelt, beszél­jék meg, és Atti­la néz­zen már rá a beál­lí­tá­sok­ra, mert ennyi­re nem lehet rossz az, amit csi­nált, hogy sen­ki ne legyen kíván­csi rá.

És hopp, egy remek pél­da az apró figyel­met­len­ség­re.

Ami­kor Atti­la össze­rak­ta az oldalt, és a fel­irat­ko­zó for­mot tesz­tel­te, kikap­csol­ta az érte­sí­té­sek kül­dé­se prog­ra­mot. Ami egy tel­je­sen nor­má­lis lépés volt az ő részé­ről, hiszen a teszt alatt Lajos gmail-je folya­ma­to­san csi­po­gott vol­na. Miu­tán min­dent rend­ben talált, beéle­sí­tet­te a rend­szert, de azt az aprócs­ka lépést elfe­lej­tet­te meg­ten­ni, hogy az auto­ma­ti­kus érte­sí­té­se­ket vissza­kap­csol­ja.

Kide­rült, hogy ez alatt a 2 nap alatt, több mint 70-en kér­ték el az ingye­nes tájé­koz­ta­tón­kat az uta­zás téma­kö­ré­ben!
A tör­té­net tanul­sá­ga lehet­ne egy­sze­rű­en csak az:

Figyelj oda job­ban! De sze­rin­tünk ez nem ilyen egy­sze­rű. Elő­ször is, mun­ka köz­ben bár­mi elő­for­dul­hat, bár­mennyi­re is pre­cíz vagy. Jöhet egy tele­fon, elvon­ja a figyel­me­det a gye­rek, lelök­te a macs­ka a virág­cse­re­pet, vagy egy­sze­rű­en csak pil­la­nat­nyi áram­szü­net, és kima­rad egy lépés. Ez nem baj.
A leg­na­gyobb tanul­ság sze­rin­tünk az, hogy NE ESS KÉTSÉGBE!

Ha bár­mi olyan tör­té­nik, ami­re nem szá­mí­tot­tál, vagy más­kép­pen szá­mí­tot­tál rá, cse­le­kedj, kér­dezz, ellen­őrizz, mielőtt „bele­hal­nál”, vagy azt mon­da­nád, hogy sz@r ez az egész és nem műkö­dik.

Te vagy az, aki első kör­ben tud ebben segí­te­ni Magad­nak! 😀
A követ­ke­ző leve­lünk­ben erről olvas­hatsz: