Íme a könyv első feje­ze­te, kedv­csi­ná­ló­nak. A végén meg­ta­lá­lod a tar­ta­lom­jegy­zé­ket is amely remé­lem fel­kel­ti az érdeklődésed.

1. A kezdetek

A XXII. szá­zad első negye­dé­ben járunk, Ame­ri­ka egyik leg­na­gyobb szoft­ver­fej­lesz­tő vállalatánál.

A vál­la­lat a leg­mo­der­nebb tech­ni­kák fej­lesz­té­sén túl tit­kos kuta­tá­so­kat foly­tat annak tesz­te­lé­sé­re, hogy milyen követ­kez­mé­nyek­kel jár, ha az embe­ri tudat érzel­mi, vagy tuda­tos, jó vagy rossz dön­té­sek soro­za­tát hoz­za meg. Az elmúlt 120 évben óri­á­si adat­bá­zist hal­moz­tak fel, több tíz­ezer­nyi kísér­le­ten van­nak túl és elem­ző­ik egy lépés­re van­nak a megoldástól.

Vagy is egy olyan szoft­ver piac­ra dobá­sá­tól, mely képes lesz a betáp­lált ada­tok alap­ján meg­mu­tat­ni a jövőt. Meg­mu­tat­ni azt az utat, melyet a dön­tés­ho­zó­nak be kell majd jár­nia az után, hogy meg­hoz­ta ilyen vagy olyan döntését.

Kath­ri­ne ott állt a hatal­mas torony­ház leg­fel­ső eme­le­té­nek óri­á­si üveg­ab­la­ka előtt és azon tűnő­dött, hogy milyen sze­ren­csés. Ez a vál­la­lat mától az ő tulajdona.

Egy órá­ja vet­te át a cég veze­té­sét. Édes­any­ja 96 éves korai halá­lát köve­tő­en rászállt a jog, hogy ennek a hatal­mas mamut­nak az irá­nyí­tá­sát végezze.

Egész éle­té­ben erre készült. 4 nyel­ven beszélt, volt egy űrjo­gi és egy köz­gaz­dász dip­lo­má­ja és min­den tanul­má­nyát kitű­nő ered­ménnyel végez­te. Értett a műtár­gyak­hoz, sze­ret­te a klasszi­kus zenét, kivá­ló­an teni­sze­zett, gol­fo­zott és lova­golt. Csa­lád­ja tár­sa­da­lom­ban elfog­lalt rang­já­nak meg­fe­le­lő­en nem volt olyan ran­gos ese­mény az ország­ban, mely­re ne kapott vol­na meghívót.

Volt vala­mi, amit azon­ban nem tudott. Nem tudott céget vezet­ni, főleg egy ekko­rát nem.

Felü­le­tes infor­má­ci­ói vol­tak a cég pon­tos tevé­keny­sé­gé­ről és a tit­kos kuta­tás­ról is onnan tudott, hogy egy­szer vélet­le­nül meg­hal­lot­ta, amint szü­lei erről beszélgetnek.

Most ott állt az ablak előtt, kezé­ben egy igen­csak vas­tag borí­ték­kal, melyen az ő neve állt.

Egy órá­val ezelőtt kap­ta a csa­lád ügy­véd­jé­től, miu­tán a hagya­té­ki eljá­rás során őt nevez­te meg a HolBra­in Tech követ­ke­ző ügy­ve­ze­tő elnökének.

A borí­ték­ra néz­ve azon­nal lát­ta, hogy édes­any­ja keze írá­sa, tehát a borí­ték nem tar­tal­maz­hat mást, mint édes­any­ja vég­aka­ra­tát, melyet neki szánt titok­ban és melyet nem kívánt a hagya­té­ki eljá­rás során mások­kal ismertetni.

Kath­ri­ne a tár­gya­lás után az iro­dá­já­ba ment, mely most már az övé, min­den nap ide fog bejár­ni. Ráné­zett ismét a borí­ték­ra, majd oda­ment az aprócs­ka tre­zor­hoz, kinyi­tot­ta és a leve­let betet­te a pán­cél­szek­rény­be. Most nem len­ne ide­je elol­vas­ni, hiszen fél óra múl­va a tanács­te­rem­ben a helye, ahol vár­ja az édes­ap­ja, vár­ják a cég mér­nö­kei és azok a veze­tő mun­ka­tár­sak, akik­től majd a napi rutint meg fog­ja tanul­ni. A pán­cél­ba beütöt­te a saját kód­ját, bezár­ta az ajtót, majd elhagy­ta az iro­dát. Az iro­dát, mely mától az övé.

Van­nak az élet­ben „hely­ze­tek”, melyek szem­be jön­nek velünk. Van, hogy a körül­mény kel­le­mes és van, hogy kény­sze­rí­tő. Nekünk azon­ban dön­te­nünk kell arról, hogy a „hely­zet” része­se leszünk, vagy sem. A lehe­tő­sé­get bevál­lal­juk, vagy sem. Tud­nunk kell azon­ban, hogy nincs olyan „hely­zet”, melyet így vagy úgy, de ne tud­nánk meg­ol­da­ni. Hát, mer­jünk bát­rak len­ni, bár­mi­lyen körül­mé­nyek között.

Írd fel azt a 10 dol­got az éle­ted­ben, mely­nek meg­lé­pé­sé­től félsz! És ha meg­van a lis­ta, indulj el az első­től és szép sor­já­ban tel­je­sítsd azo­kat. Legyen egy-egy fel­írt félel­med, egy-egy meg­ol­dan­dó fel­adat. Egy-egy meg­ol­dan­dó fel­ada­tod mel­lé pedig  írd oda azo­kat a meg­ol­dás-lehe­tő­sé­ge­ket, hogy sze­rin­ted hogyan lehet­ne azo­kat meg­ol­da­ni. Meg­lá­tod, sike­rül­ni fog és rájössz, hogy bár­mi, ami féle­lem­mel tölt el, nem más, mint egy prob­lé­ma, melyet kezel­ned kell, és amit kel­lő bátor­ság­gal kezel­ni is tudsz! Egy­sze­rű­en csak szállj be a játék­ba! A meg­ol­dás­ra és ne a félel­med­re koncentrálj!

Pl: Fél­hetsz a repü­lés­től, de fél­hetsz attól is, hogy háló­zat­épí­tő mun­kád során tele­fo­nál­nod, meg­hív­nod kell. Mind­két félel­me­det csak akkor tudod legyőz­ni, ha el kez­ded gya­ko­rol­ni azt. Leg­kö­ze­leb­bi nya­ra­lá­sod­ra utazz repü­lő­vel. Ma már nem kerül töb­be egy fapa­dos­ra a jegy, mint a ben­zin­költ­sé­ged. A meg­ol­dás itt rop­pant egy­sze­rű. Meg­ren­de­led a jegyet, fel­ülsz a gép­re, kérsz a légi kísé­rő­től egy fél konya­kot, ella­zulsz és egy­sze­rű­en élve­zed azt, amit a mada­rak nap, mint nap átél­nek. Tele­fo­ná­lás­hoz pedig írd fel azt az 5 első nevet, akik­től a leg­job­ban félsz, de akik, ha „nem”-et mon­da­nak, nem dől össze a világ. Írd le pon­to­san hogyan, mit fogsz mon­da­ni, jegyezd fel, hogy milyen kifo­gá­so­kat vagy kér­dé­se­ket kap­hatsz, és azok­ra mit fogsz mon­da­ni, aztán ülj le a tele­fon mel­lé és tár­csázz! Mi tör­tén­het? Leg­fel­jebb „igen”-t kapsz!