Kép­zeld el, hogy nyitsz egy kis tipp-topp bol­tot egy nagy lakó­te­lep egyik 10 eme­le­te­sé­nek az alag­so­rá­ban. Nagyon szép az üzle­ted, nagyon jó ter­mé­ke­id van­nak, és az ára­id is kitű­nő­ek. Várod a vevő­ket. Ráadá­sul non­stop vagy nyit­va, hogy egyet­len vásár­ló­ról se maradj le.

Nem jön szinte senki!

Néhány bará­tod meg­lá­to­gat, meg­né­zik, tet­szik nekik, de inkább ez olyan udva­ri­as­sá­gi láto­ga­tás mind­egyik. Néhá­nyan beté­ved­nek az üzle­ted­be, de ez nem több napi 2–3 embernél.
Ahhoz, hogy nye­re­sé­ges legyél, ahhoz napi mini­mum 150–200 vásár­ló kel­le­ne. Már pedig üzle­tet, vál­lal­ko­zást azért csi­nál az ember, hogy nye­re­sé­get ter­mel­jen, ne veszteséget!

Így van ez a web­si­tek ese­té­ben is. Csi­nálsz a nagy web óce­án­ban egy pici web­site-ot, a több száz­mil­lió hason­ló között. Miért éppen téged talál­ja­nak meg? Hogyan?

Nos a Goog­le kita­lált egy nagy­sze­rű meg­ol­dást. Van egy kere­ső algo­rit­mu­sa. A hát­tér­ben kis prog­ra­mok, úgy­ne­ve­zett pókok jár­ják folya­ma­to­san az inter­ne­tet és szö­vik a háló­ju­kat. Min­den oldal­ról begyűj­tik a fon­tos ada­to­kat és egy hatal­mas adat­bá­zis­ba ren­de­zik őket.

Ami­kor neked szük­sé­ged van vala­mi­re, akkor csak beírod a bön­gé­sződ­be, mire vagy kíván­csi, és pár másod­perc alatt eléd rak­ja a leg­fon­to­sabb találatokat.

Mond­juk, éppen a kol­la­gén ital­ra vagy kíván­csi és beírod. A Goog­le, azon­nal, azaz 0,27 másod­perc alatt! fel­kí­nál 156 000 talá­la­tot erre a témá­ra. Azt min­den­ki tud­ja, hogy a Goog­le fon­tos­sá­gi sor­rend­ben teszi eléd a talá­la­to­kat, tehát az első 10 leg­fon­to­sabb talá­lat kerül az első oldal­ra, a követ­ke­ző 10 a máso­dik­ra és így tovább.

Tegyük fel nagyon ala­pos vagy és kíván­csi, meg­né­zed még a har­ma­dik oldalt is. De tedd a szí­ved­re a kezed, az estek 90 szá­za­lé­ká­ban nem jutsz el még a har­ma­dik olda­lig sem.

Ami nincs az első 10-20-ban az gyakorlatilag „nincs”!

Tehát a 155 980 darab web­site elő sem kerül!

Gyor­san átkat­tin­tasz a képek, és a vide­ók fül­re, mert már tud­juk, hogy a vizu­á­lis infor­má­ció sok­kal gyor­sab­ban befo­gad­ha­tó, fel­dol­goz­ha­tó, és bizony az agyunk ener­gia taka­ré­kos üzem­mód­ban akar dol­goz­ni. Haj­rá jobb agyfélteke! 😉

Most jön a varázslat!

Néz­zük a matek­ját a dolog­nak. A „kol­la­gén ital” kife­je­zés­re van havon­ta 1300 kere­sés. Nem túl nagy piac. Ha ezt eloszt­juk 31-el, akkor napon­ta 41–42 ember keresi.

Ha az én bol­tom­ban az egyik fő ter­mék a kol­la­gén ital, akkor ele­mi érde­kem, hogy ezt a 41–42 embert becsá­bít­sam az üzletembe!

Erre csak akkor van esé­lyem, ha a Goog­le kere­sé­sek­ben ben­ne vagyok az első 10–20-ban.
Vagy ren­ge­teg pén­zért, ezt a ter­mé­ke­met hir­de­tem agy­ba főbe, de ennek is van egy hatá­ra, mert az árrés­nek el kell bír­ni a hir­de­tés költ­sé­gét, úgy, hogy a költ­sé­gek mel­lett még egy éssze­rű nagy­sá­gú nye­re­ség is maradjon!

Még egy megdöbbentő pillanat a keresések terén!

A fel­mé­ré­sek azt mutat­ják, hogy aki az első helyen van az elvi­szi a kere­sé­sek 49%-át! Aki a máso­dik helyet szer­zi meg, neki jut 22%, aki a har­ma­dik, az kap 12%-ot, aki a 4. az kap 7%-ot és a mara­dék 10%-on osz­to­zik az 5–10-helyen lévő weboldal!

Lefor­dít­va ezt a kere­ső, poten­ci­á­lis vásár­lók szá­má­ra, azt jelen­ti, hogy a napi 41–42 érdek­lő­dő­ből az első helye­zett elvisz 20–21 főt, a máso­dik, elvisz 9 főt, a har­ma­dik 4–5 főt, a negye­dik a maga 7% része­se­dé­sé­vel kap 3 érdek­lő­dőt, és az össze töb­bi, azaz az 5–10. helye­zett osz­to­zik 4 vásár­ló jelöltön!

A 10–20. helye­zet­tek­ről már ne is beszéljünk.

Szóval elemi érdekem, hogy elöl legyek a Google-ban!

Mi ebből a tanulság?

  1. Elég nagy pia­con kell dol­goz­nom, hogy legyen elég érdek­lő­dő a ter­mé­ke­im iránt!
  2. A TOP 10-ben kell len­nem, hogy egy­ál­ta­lán esé­lyem legyen orga­ni­ku­san „ingyen” érdek­lő­dő­ket, vevő­ket sze­rez­ni, akik bejön­nek a boltomba!

Hogyan tudok előre kerülni?

Hogyan tudok 155 980, de inkább 155 990 oldalt megelőzni?

Vagy, ha a vide­ó­kat nézem, akkor 2 810 vide­ót megelőzni?


Na erről a „tit­kos” tudo­mány­ról fogunk hol­nap beszélni!