Bergman, mindig is a titokzatos rendezők közé tartozott. Érdekes módon a rendszerváltás előtt is szalonképes volt, az akkori hatom számára, hiszen a fiatalságunk nagy rendezőinek egyike volt, aki látható volt a magyar mozikban. Valamikor a nyolcvanas évek elején még a forgatókönyvei is megjelentek magyarul.
Filmjeinek fojtott légköre, furcsa módon illett a vasfüggönyön belüli szocializmusba. Volt ennek a távoli, vágyott országnak egy misztikus varázsa, amely ezeken a filmeken keresztül szüremlett be a magyar értelmiség fejébe. Svédország kellően távoli volt, szinte elérhetetlen.
Irigyelt volt a biztonsága, a stabilitása, a jóléte, gazdagsága.
Mígnem jött a Palme gyilkosság rideg valósága, és a kijózanító jóléti svéd adórendszer átmásolása Magyarországra.
Szép lassan minden megváltozott.
Barátainknak köszönhetően, pár éve eljuthattunk, arra a nagyon különös szigetre, ahol sokáig élt Bergman, és ahol el is van temetve. Faro szigete, egy köves, szeles, ritkás növényzetű vad világ, ahol nagyon hosszúak, és sejtelmesek a téli éjszakák, és nagyon hosszúak a nyári nappalok.
Bergman egy helyen így írt: „A színház olyan, mint egy megértő feleség – míg a film jelenti a nagy kalandot, a pazarló és nagy igényekkel fellépő szeretőt.”
Egyértelmű, hogy itt a természet az úr!
A sziget körül a mély kék tenger, a süvöltő északi szél, a szerény növényzet, és a pusztuló sziklák.
Minden olyan egyszerű és egyértelműen végzetes.
Ezen a darab szikla szigeten, az ott élők természetes életfelfogása, az élni akarása, és a természet erőinek az elfogadása a legkülönösebb. Bergman is azért jött ide filmet forgatni, mert a költségvetést így lehetett lefaragni. De ez a furcsa világ a hatalmába kerítette. Ez a vidék valamikor nagyon szegény, és kemény világ volt.
Valami megfogta Bergmant ebben a szikárságban, mert maga is ide költözött.
Vannak benne meglepetések. Az enyészet a teremtéssel kéz a kézben jár.
Élete utolsó két évtizedére Bergman visszavonult a filmezéstől, csak 2003-ban tért vissza egy tv-film erejéig a Sarabande-dal. A nyolcvankilenc éves svéd rendező álmában hunyt el otthonában a balti-tengeri Fårö szigeten 2007. július 30-án, egy napon Michelangelo Antonioni olasz filmrendezővel