A minap egy érdekes klub találkozón voltam.
A találkozó egyik fele egy előadás, a másik egy csapat építő tréning volt. Most csak a második részről fogok beszélni, mert számomra az volt olyan tanulságokkal teli, amit minden képpen meg szeretnék osztani.
A legdrágább kincsünkkel, az idővel kapcsolatban születtek bennem alapvető gondolatok. Egy igazi jobb agyféltekés csemege!
Szóval, egy bő negyvenes úr, egy profi tréner vezette a beszélgetést, aki nagy cégeknek vezet tréningeket hosszú évek óta. Tényleg tudja a szakmáját. A bevezetője után körbeültette a csapatot. Úgy 25-en lehettünk nagyjából.
Az volt a feladatunk, hogy miután kiosztott mindenkinek egy kártyát, azt kérte, hogy ne mutassuk meg másnak, de beszélni, beszélhetünk róla.
Elindult a kör és szép sorban mindenki elmondta, mi van a kártyáján, de nem láttuk senki lapját. Kirajzolódott valamilyen történet féleség. A feladatra volt 30 percünk, és utána az elbeszélések alapján, ki kellett rakni 30 másodperc alatt a kártyák helyes sorrendjét.
Előző napon egy repülés irányító csapat tette ugyanezt.
Ők 14 másodperc alatt rakták ki.
Megnyugodtam, hogy ha repülőre szállunk, akkor jó kezekben vagyunk!
Mi szerényebb idő eredményt értünk el, hiszen több, mint 2 perc alatt raktuk ki a végén a helyes sorrendet.
Eddig rendben is volt a dolog, bár végig nem értettem, hogy egy vizuális feladatsort, ami valljuk be, alapvetően jobb agyféltekés feladat lenne valójában, miért így kellett megcsinálni. Azaz verbálisan, bal agyféltekésen kellett, elmesélni miről szól egy kép, és ebből kreálni egy vizuális sort.
Szóval fiatalságom egyik meghatározó élménye jutott eszembe, a katonaság.
Ott ugyanis a golyót vitték, a kockát pedig gurították, az időt meg pazarolták.
Már azt hittem, hogy túl vagyunk mindenen, amikor a mi jó trénerünk, összegezte és leszűrte a tanulságokat.
- Jó mert kommunikáltunk,
- Jó, mert kialakultak csoportok,
- Jó, mert kiválasztódtak vezetők,
- Jó mert kialakult egy közös munka,
Igaza van, ezek mind jó dolgok, de ez a gyakorlat akkor is rosszul van megfogalmazva!
Borzasztó az időgazdálkodása, az idő hatékonysága.
Persze, elfogadom, hogy ez csak az én véleményem és lehet, hogy ezzel egyedül vagyok.
A feladatot azzal zártuk, hogy mindenki elmondta, milyen élmény volt, mit adott neki ez a feladat. Le a kalappal a kollégáim előtt. Nagyon okosakat mondtak, és tényleg az mind benne volt amiket felsoroltak.
De amikor rám került a sor, én bizony elmondtam, hogy nem tartom jónak ezt a feladatot, mert egy vizuális feladatot verbálisan elvégezni, egy idő pazarló megoldás.
Ma pedig az egyik legdrágább kincsünk az idő, és mindenhol a hatékonyság a döntő.
Éppen ezért engem ez a feladat felbosszantott, mert elpazarolt az életemből fél órát, amikor ezt meg lehetett volna oldani 5–10 perc alatt is, a jobb agyféltekés vizuális módszerrel.
Trénerünk, védte a mundér becsületét és elmondta, hogy a repülés irányítók 14 másodperc alatt megoldották!
Hiába mondtam el, hogy előtte ők is 30 percig csak beszéltek, azaz gazdaságtalan üzemmódban voltak(!), és plusz 14 másodperc volt a megoldás. Ellenben amikor, mindenki látja a képeket, akkor összesen 5 perc amíg mindenki átfutja a képsort, és max fél perc, amíg sorba rakjuk, tehát a 30 perc és 14 másodperccel szemben egy 5 és fél perc minden képpen hatékonyabb és gazdaságosabb megoldás. Az idő már csak ilyen!
Nagyon egyszerű a matek:
30:14 áll szemben 5:30-al!
Úgy tűnt csak kevesen értették meg, hogy az idő, és a hatékonyság mennyire fontos. 🙁
Egy rosszul összerakott tréning hiába hoz pozitív eredményeket is emberileg, mint a fentebb felsorolt pontokban látszik, ettől még alapvetően rosszul van megfogalmazva, és ezt ma már nem engedhetjük meg magunknak, egy végletekig eredmény orientált világban, ahol az idő tényező mindenkinek a feje felett ott lebeg.
Vagy pénzben kifejezve, vagy úgy, hogy elvesztette!
Ezzel nem azt állítom, hogy mindent csak jobb agyféltekésen kell megoldni, mert a bal agyféltekénkre is legalább ennyire szükség van, de azt igen is állítom, hogy mindkét agyféltekénket arra használjuk, amiben a legjobb, és ne gurítsuk a kockát, a golyót pedig ne vigyük, az időt pedig ne pazaroljuk!
#idő