Fából, vaskarika a megérzés vagy adat vezérelt gondolkodás?

Most, vagy jobb agy­fél­te­ké­sen szár­nya­lunk, és hall­ga­tunk az intu­í­ci­ónk­ra, meg­ér­zé­se­ink­re, vagy adat vezé­rel­ten fel­tur­bóz­zuk a bal agy­fél­te­kén­ket, és logi­kus dön­té­se­ket hozunk?

Netán adat vezé­rel­ten bevet­jük a mes­ter­sé­ges intel­li­gen­ci­át?

Ez itt a nagy kér­dés!


Van egy meg­ér­zé­sem, de…”

A külö­nö­sen sike­res embe­rek gyak­ran a meg­ér­zé­se­ik­re hall­gat­nak. Arnold Sch­war­zen­neg­ger azt mond­ta:

Ne gon­dolj túl sem­mit. Ha állan­dó­an jár­ta­tod az agyad, nem tudsz pihen­ni. Ez nem azt jelen­ti, hogy nem kell gon­dol­koz­ni, de egy részünk­nek ösz­tö­nö­sen kell élnie az éle­tét. Azzal, hogy nem elem­zel min­dent, meg­sza­ba­dulsz a sok sze­mét­től, ami lelas­sít és meg­te­lít.”  Kuta­tá­sok sze­rint job­ban hozunk dön­té­se­ket, ha keve­sebb időt töl­tünk annak mér­le­ge­lé­sé­vel, hogy mer­re indul­junk. Ez első­re lehet, hogy fur­csá­nak tűnik, de min­den­ki­nek van­nak meg­ér­zé­sei, és min­den­ki tud ele­mez­ni. A meg­ér­zé­sek az eddi­gi éle­tünk során fel­hal­mo­zott tapasz­ta­la­tok­ból ala­kul­nak ki – tudat alatt. Aki túl­tol­ja a gon­dol­ko­dást, az meg­foszt­ja magát attól, hogy meg­hall­ja, mit súg­nak az ösz­tö­nei. 83 Nobel-díjat nyert tudós közül 72 egy kuta­tás során azt mond­ta, hogy a meg­ér­zé­se­ik fon­tos sze­re­pet ját­szot­tak a sikerükben.”[1]

A FORBES maga­zin[1] csi­nált egy érde­kes írást a dön­té­sek­ről, de ennek az alap­ja egy PwC fel­mé­rés, amely arról szól, hogy az adat vezé­relt szer­ve­ze­tek jelen­tő­sen növel­ték a haté­kony­sá­gu­kat, így jobb dön­té­se­ket tud­nak hoz­ni.[2]

Miben kellenek egyáltalán a jobb döntések?

Amennyi­ben cég veze­tő vagy, akár kicsi, akár nagy, akkor az aláb­bi­ak­ban sokat segít­het a PwC fel­mé­ré­se sze­rint:

  • Új ter­mék vagy szol­gál­ta­tás fej­lesz­té­se (31%)
  • Új pia­cok­ra való belé­pés meg­lé­vő ter­mé­kek­kel (15%)
  • Stra­té­gi­ai beru­há­zá­sok az infor­ma­ti­ka terü­le­tén (14%)
  • Új part­ner­sé­gek kiala­kí­tá­sa (11%)
  • Üzle­ti tevé­keny­ség meg­vál­toz­ta­tás (10%)
  • Új ipar­ág­ba belép­ni (7%)

Ez azért érde­kes, mert 2.100 cég­ve­ze­tőt kér­dez­tek meg, ezek­ről. Ő nekik ezek­ben a kér­dé­sek­ben még 2020 előtt dön­te­ni­ük kell, hogy a 2020-as esz­ten­dő pörög­jön!
(A sorok végén a %-ok azt mutat­ják, hogy a 2.100 veze­tő hány szá­za­lé­ka van abban a hely­zet­ben, hogy dön­te­nie kell.)
Ők bizony nem enged­he­tik meg maguk­nak, hogy meg­ér­zés­ből, intu­í­ci­ó­ból dönt­se­nek.

Nekik ren­del­ke­zé­sük­re áll­nak az ipar­ági benc­h­mark ada­tok és a saját cégük rész­le­tes ada­tai, tehát éssze­rű dön­tés az adat vezé­relt mód­szer.  Ráadá­sul sokuk­nak ren­del­ke­zé­sé­re áll­nak már a mes­ter­sé­ges intel­li­gen­cia ala­pú dön­tést segí­tő folya­ma­tok. Van rá tech­ni­kai hát­te­rük és van rá pén­zük is.

Pont a napok­ban volt veze­tő hír, hogy:

A Google elérte a kvantumfölényt![3]

Úr Isten mi ez?

quantum-computerA Goog­le egy 54 kvan­tum­bi­tes (vagy­is qubi­tes) pro­cesszor segít­sé­gé­vel a jelen­le­gei leg­erő­sebb szu­per­szá­mí­tó­gép­nél más­fél mil­li­árd­szor gyor­sab­ban vég­zett el egy szá­mí­tást, ezzel elér­te a kvan­tum­fö­lényt….

A Finan­cial Times sze­rint a Syca­mo­re nevű kvan­tum­pro­cesszor a tanul­mány sze­rint egy olyan szá­mí­tást vég­zett el 3 perc és 20 másod­perc alatt, amit a vilá­gon léte­ző leg­gyor­sabb szu­per­szá­mí­tó­gép­nek, a Sum­mit­nak tíz­ezer évé­be telt vol­na – ezzel tel­je­sült a kvan­tum­fö­lény.”[1]
Na, ez a kva­tum­fö­lény. Három, négy perc kont­ra 10 ezer év!

Az előbb még a föl­dön jár­tunk most pedig már a jövő­ben a kvan­tu­mok közt kalan­do­zunk, pedig csak az a kér­dés hogy dönt­sünk?
Az ada­tok alap­ján a bal agy­fél­te­kénk­kel, vagy a meg­ér­zé­se­ink­re, intu­í­ci­ónk­ra hagyat­koz­va a jobb agy­fél­te­kénk­kel?
Miért olyan bonyo­lult ez?

Magánemberként vagy kis vállalkozóként hogyan érint ez bennünket?

Nekünk nyil­ván nincs kvan­tum fölé­nyünk, sem mes­ter­sé­ges intel­li­gen­ci­ánk, de van meg­ér­zé­sünk, és van intel­li­gen­ci­ánk, vagy józan parasz­ti eszünk. Kinek milyen, az attól függ, hogy koráb­ban mennyit pal­lé­roz­ta az agyát!

Annál haté­ko­nyab­ban műkö­dik a meg­ér­zés, minél több elő­ze­tes infor­má­ci­ó­val, tapasz­ta­lat­tal ren­del­ke­zünk egy témá­ban. Minél gaz­da­gab­ban van behu­za­loz­va az agyunk. Nevez­het­jük ezt talá­ló­an böl­cses­ség­nek, amit bizo­nyos mennyi­sé­gű tudás, tapasz­ta­lat bir­to­ká­ban, jó sok idő eltel­té­vel tudunk meg­sze­rez­ni.

De néz­zük a konk­ré­tu­mo­kat. Mire jó ez egy kis­vál­lal­ko­zó­nak vagy magán­em­ber­nek.

Menjünk a nagyok problémái mentén.

  • Nekünk is szük­sé­günk van új ter­mék, vagy szol­gál­ta­tás fej­lesz­té­sé­re, kipró­bá­lá­sá­ra, beve­ze­té­sé­re az üzle­tünk­ben.
  • Nekünk is el kell dön­te­nünk, hogy belé­pünk egy új piac­ra vagy sem.
  • Az infor­ma­ti­kai fej­lesz­tés hét­köz­na­pi nyel­ven annyit jelent­het, hogy kell‑e egy új, és jobb mobil tele­fon, pél­dá­ul ami­vel Live vide­ó­kat is tudsz már csi­nál­ni, vagy kell‑e egy új szá­mí­tó­gép, egy gyor­sabb inter­net az iro­dá­ba, vagy ott­hon­ra, ha ott­hon­ról dol­go­zol.
  • Új part­ne­rek nél­kü­löz­he­tet­le­nek, és a kicsik­nek leg­alább annyi­ra kel­le­nek, mint a nagyok­nak. kivel tud­juk közö­sen tol­ni a sze­ke­ret, úgy, hogy min­den­ki szu­ve­rén marad­jon a saját üzle­té­ben? Az online mar­ke­tin­ge­sek az utób­bi pár évben igen jó pél­dá­kat mutat­tak meg közös kam­pá­nyok­kal, közös web­kon­fik­kal stb.
  • Lehet, hogy nem megy már úgy az üzlet, mint koráb­ban, és ezért meg kell vál­toz­tat­ni a ter­mé­ke­ket, vagy szol­gál­ta­tá­so­kat. ki kell talál­ni új dol­go­kat!
    Ez aztán kre­a­ti­vi­tás a javá­ból. Per­sze ren­ge­teg adat szer­ző kuta­tás elő­zi meg az „iste­ni szik­rát” de ez alap­ve­tő­en azért kő kemény jobb agy­fél­te­kés tevé­keny­ség.
  • Még az is lehet, hogy tel­je­sen új mun­ka, új terü­let után kell néz­ni!
    Ehhez is kell kre­a­ti­vi­tás, és per­sze sok infor­má­ció.

A kis­vál­lal­ko­zá­sok­nak, vagy magán embe­rek­nek, álta­lá­ban nem áll­nak ren­del­ke­zé­sük­re hatal­mas adat mennyi­sé­gek, tisz­te­let a kivé­te­lek­nek. Tehát igen­csak fel­ér­té­ke­lő­dik a meg­ér­zés, a tapasz­ta­lat. Ennek pedig jelen­tős része kre­a­tív tevé­keny­ség, és jobb agy­fél­te­kés mód­szer.


A törzs­fej­lő­dés során embe­ri agyunk két­fé­le műkö­dé­si mód­ra ren­dez­ke­dett be:

tuda­tos (las­sú), és auto­ma­ti­kus (gyors) rend­szer.

  • Tuda­tos rend­sze­rünk fele­lős olyan funk­ci­ó­kért, amely­ben szo­kat­lan, isme­ret­len hely­ze­tek­ben kell elvont vagy össze­tett dön­té­se­ket meg­hoz­ni. Kapa­ci­tá­sa azon­ban kor­lá­to­zott, ráadá­sul gyor­san el is fárad.
  • Az auto­ma­ti­kus rend­szer a tuda­tos rend­szer dol­gát könnyí­ti meg azzal, hogy auto­ma­ti­zál­ja a cse­le­ke­de­te­ink több­sé­gét. Ezt egy­sze­rű­sí­té­sek és külön­bö­ző heu­risz­ti­kák men­tén tud­ja meg­ten­ni, ami az ese­tek több­sé­gé­ben hasz­nos, de a rend­szer így óha­tat­la­nul téved.

Tudatos rendszer – lassú gondolkodás

Agyunk tuda­tos rend­sze­re fele­lős az okfej­tésért, ami nem jelent mást, mint hogy egy adott hely­zet­re a ren­del­ke­zés­re álló infor­má­ci­ók és a múlt­bé­li tapasz­ta­la­tok alap­ján a lehe­tő leg­jobb választ adjuk. Ezek­ben a hely­ze­tek­ben értel­met kere­sünk, lehet­sé­ges meg­ol­dá­so­kat vázo­lunk fel, mér­le­ge­lünk, végül a leg­jobb meg­ol­dást választ­juk. Pre­cíz, de las­sú folya­mat.

Las­sú rend­sze­rünk fele­lős azért is, hogy önkont­rollt tud­junk gya­ko­rol­ni: a kon­cent­rá­ci­ón­kat zava­ró körül­mé­nyek között is képe­sek legyünk az érzel­mi reak­ci­ó­in­kat sza­bá­lyoz­ni….

A tuda­tos rend­sze­rünk egy olyan dolog­gal is meg­aján­dé­koz min­ket, ami­re az embe­ren kívül más faj nem képes: az elő­re­lá­tás képes­sé­gé­vel. Képe­sek vagyunk egy jövő­be­li hely­ze­tet elkép­zel­ni, az oda veze­tő külön­bö­ző uta­kat meg­ter­vez­ni és az egyes utak elő­nye­it mér­le­gel­ni. Ahhoz, hogy egy cég és hosszú távú cél­ja­it fel tud­juk vázol­ni iga­zán hasz­nos ez a képes­ség.

A las­sú rend­sze­rünk az agyunk mun­ka­me­mó­ri­á­ját hasz­nál­ja, ami három-négy dol­got képes egy­szer­re tárol­ni. Ha tehát vala­mi­lyen prob­lé­ma meg­ol­dá­sán dol­go­zunk és meg­je­le­nik kép­er­nyőn­kön egy új emailt jel­ző érte­sí­tés, vala­mint a tele­fo­nunk is pittyen egyet, mert Mes­sen­ge­ren keres min­ket vala­ki, a hasz­nos mun­ka­me­mó­ri­ánk felét már­is a meg­ol­dás­hoz feles­le­ges dol­gok­kal töl­töt­tük meg.

Tuda­tos rend­sze­rünk nem képes pár­hu­za­mo­san több dol­got végez­ni:
egy­szer­re csak egy dolog­gal tud fog­lal­koz­ni, ráadá­sul, ha nem hagy­juk pihen­ni, akkor roha­mo­san veszít haté­kony­sá­gá­ból.

Sőt ha a egyik funk­ci­ó­ját túl­ter­hel­jük, az a másik kárá­ra megy.

Ez okoz­za azt is, hogy egy nehéz dön­té­sek­kel járó (tehát az okfej­té­sért fele­lős része­met igény­be vevő) meg­be­szé­lést köve­tő­en sok­kal nehe­zeb­ben mon­dok nemet (önkont­roll hiá­nya) olyan éte­lek­re, ami­ket más­kor kerü­lök. …”

Tehát a túl­ter­he­lé­se az agyunk­nak, könnyen vezet­het kont­roll nél­kü­li evés­hez!

Most már azt is tud­juk, miért leszünk kény­sze­res evők nehéz dön­té­sek során! 🙂


Automatikus rendszer – gyors gondolkodás

Ezzel szem­ben az agyunk auto­ma­ti­kus rend­sze­re – amit hül­lő­agy­nak is hív­nak -, rutin­ból dol­go­zik. Ha sétá­lás köz­ben a jár­dá­ról lelé­pek az úttest­re és agyam érzé­ke­li a felém köze­le­dő autót, akkor nem az agyam tuda­tos rend­sze­re mér­le­ge­li a lehet­sé­ges meg­ol­dá­si javas­la­to­kat, hanem az auto­ma­ti­kus rend­szer lesz az, aki irá­nyít­ja a tes­tem, hogy vissza­lép­jen a jár­da nyúj­tot­ta biz­ton­ság­ba.

Az auto­ma­ti­kus rend­szer képes több fel­ada­tot végez­ni pár­hu­za­mo­san. Ehhez olyan egy­sze­rű­sí­té­se­ket tesz, ami­vel a nem rele­váns­nak gon­dolt infor­má­ci­ó­kat kiszű­ri és így a tuda­tos rend­sze­rün­ket is a könnyen meg­fog­ha­tó dol­gok felé irá­nyít­ja.

auto­ma­ti­kus rend­sze­rünk nem­csak érzé­ke­lé­si, de dön­tés­ho­zá­si egy­sze­rű­sí­té­se­ket is tesz.

Dani­el Kah­ne­man Nobel-díjas köz­gaz­dász, Gyors és las­sú gon­dol­ko­dás című köny­vé­ben eze­ket a dön­tés­ho­zá­si egy­sze­rű­sí­té­se­ket heu­risz­ti­kák­nak hív­ja, ame­lyek segít­sé­gé­vel kor­lá­to­zott szá­mú infor­má­ció bir­to­ká­ban jutunk el egy dön­té­si ered­mény­hez.”[1] (Nagy-Rácz Ist­ván)

De a lényeg a gyík­agy, a jobb, és a bal agy­fél­te­kés funk­ci­ók össz­hang­ja.

Aki meg­te­he­ti, ne hagy­ja ki az adat­ve­zé­relt dön­té­se­ket, aki csak sok hasz­nos dol­got tud össze­szed­ni, az is fel­tét­le­nül tegye meg, és jöhet az Agy­kont­rol­los mód­szer.
Lefek­vés­nél készíts egy nagy pohár vizet magad mel­lé, idd meg, és lehet, hogy reg­gel­re meg­szü­le­tik a nagy ötlet. (Nekem már nem egy­szer műkö­dött, és haj­nal­ban kipat­tant az iste­ni szik­ra, amit nevez­hetsz meg­ér­zés­nek is!)


[1] https://forbes.hu/legyel-jobb/osztonok-kontra-szamitasok-miert-olyan-nehez-az-adatvezerelt-donteshozatal/

[1] https://qubit.hu/2019/09/24/egy-uj-korszak-kezdete-a-google-elerte-a-kvantumfolenyt

https://hirado.hu/tudomany-high-tech/high-tech/cikk/2019/10/24/a‑google-nak-allitolag-sikerult-az-attores-a-kvantumszamitogeppel#

https://nepszava.hu/3055627_a-kvantumfoleny-csak-az-elso-fuvallat

[1] https://forbes.hu/legyel-jobb/osztonok-kontra-szamitasok-miert-olyan-nehez-az-adatvezerelt-donteshozatal/

[2] https://www.pwc.com/us/en/services/consulting/analytics/big-decision-survey.html

[3] https://www.theverge.com/2019/9/23/20879485/google-quantum-supremacy-qubits-nasa

https://www.ft.com/content/b9bb4e54-dbc1-11e9-8f9b-77216ebe1f17

[1] https://forbes.hu/legyel-jobb/osztonok-kontra-szamitasok-miert-olyan-nehez-az-adatvezerelt-donteshozatal/