IGEN!
Nagy elmék, nagy tettei kiállják az idő próbáját!
Nagy elmék, nagy tettei, nagy felfedezései, nagy művei maradandóak!
Miért? Mert nem tucat, nem sorozatban gyártott, nem a szürkeségbe vesző, nem matematikai alapon, szükségből létrehozott dolgokról beszélünk, hanem egy fantáziadús, álmodni merő ember képzeletvilágának a megvalósításáról.
Vajon, szükségünk van az ilyen elmékre?
Vajon, van jövőjük az elgépesített világunkban?
Itt kell ismét visszautalnom a bal és a jobb agyfélteke különbözőségére és azok külön-külön csodájára. Bár egyik a másik nélkül nem létezhet!
Hiszen elgépesített világunk, ami rengeteg terhet levesz a vállunkról, ami könnyebbé teszi a minden napokat, ami nélkül még mindig teknőben mosnánk és szekéren járnánk, sosem jöhetett volna létre, ha nincs a bal agyfélteke jól látható és érezhető túlsúlya.
A betűk és számok világa, a matematikai összefüggések, a realitás és az automatizálás a bal agyféltekénkben lakik. Nélküle élethosszig állnánk a járda szélén, mert még átmenni sem tudnánk a túloldalra.
Sir Anthony Hopkins a bal agyféltekéje
És persze Sir Anthony Hopkins a bal agyféltekéje nélkül nem tudta volna papírra vetni a hangjegyeket, André Rieu pedig nem tudná elolvasni és értelmezni, sőt lejátszani sem, vagyis sosem lenne belőle mindenki számára hallható és élvezhető zene.
Sir Anthony Hopkins a jobb agyféltekéje
De, mi a helyzet a zene születésével? Hogyan született vajon meg a dallam?
Nos, a jobb agyféltekének köszönhetjük a zenét, a színészet beleélő képességét, a festészetet, a színeket, a formákat, vagyis azokat a csodás műveket, tetteket, felfedezéseket, melyekre többségünk csak tátott szájjal rácsodálkozik, hogy:
- „Hogyan juthatott ez eszébe?”
- „Hogyan tud így rajzolni?”
- „Hogyan tudta ezt ilyen élethűen eljátszani?”
Tehát, ezeknek a kivételes embereknek a jobb agyféltekéjük a fejlettebb!
Ők vannak kevesebben! De az övék a jövő!
Számtalan kutatás bizonyította az utóbbi időben, hogy a jövőben azok az emberek lesznek sikeresek, akik képesek lesznek újat létrehozni, akik kreatívok, akik másképpen gondolkodók.
A napi rutint, a megismételhető dolgokat, a mindig ugyan azt, átveszik a gépek, a robotok.
Ezek megvalósulásának elejét már éljük.
Biztosan tudod, hogy az autókat gépsorok gyártják már, hogy robot porszívó és robot fűnyíró tesz körülöttünk rendet, a mosogatást és mosást gépek végzik és komoly eredmények születtek már most a sofőr nélküli autóra. Nem kell felírnod, megjegyezned telefonszámokat, mert a markodban elférő kis kütyű, több ezer raktározását megoldja. És számolja a pulzusodat, útbaigazít, sőt kikerüli a dugókat, de megmondja azt is, hogy holnap ‑2 fok lesz, vagy, hogy a legjobb barátodnak holnap van a szülinapja.
Elborzasztó, hogy mennyire nem lesz ránk szükség, ugyan akkor örömteli, hogy ha mindezt a csodát okosan használjuk, akkor marad időnk élni.
Marad időnk az álmainkat megvalósítani, marad időnk megélni a világ összes csodáját. Marad időnk a jobb agyféltekénkre figyelni, azt fejleszteni, abból kinyerni mindazt, amire képes!
Egyetlen dolgot kell tennünk az érdekében. Azokhoz tartozni, akik az álmaiknak élnek!
De ez a jobb agyfélteke fejlesztése nélkül nem megy! Hát tartozz azokhoz, akik megélik a csodát!
És most hallgasd meg Sir Anthony Hopkins keringőjét, melynek címe:
Teh Waltz Goes On, azaz: A keringő folytatódik