Sir Anthony HopkinsIGEN!

Nagy elmék, nagy tet­tei kiáll­ják az idő pró­bá­ját!

Nagy elmék, nagy tet­tei, nagy fel­fe­de­zé­sei, nagy művei mara­dan­dó­ak!

Miért? Mert nem tucat, nem soro­zat­ban gyár­tott, nem a szür­ke­ség­be vesző, nem mate­ma­ti­kai ala­pon, szük­ség­ből lét­re­ho­zott dol­gok­ról beszé­lünk, hanem egy fan­tá­zia­dús, álmod­ni merő ember kép­ze­let­vi­lá­gá­nak a meg­va­ló­sí­tá­sá­ról.

Vajon, szük­sé­günk van az ilyen elmék­re?

Vajon, van jövő­jük az elgé­pe­sí­tett vilá­gunk­ban?


Itt kell ismét vissza­utal­nom a bal és a jobb agy­fél­te­ke külön­bö­ző­sé­gé­re és azok külön-külön cso­dá­já­ra. Bár egyik a másik nél­kül nem létez­het!

Hiszen elgé­pe­sí­tett vilá­gunk, ami ren­ge­teg ter­het levesz a vál­lunk­ról, ami könnyeb­bé teszi a min­den napo­kat, ami nél­kül még min­dig tek­nő­ben mos­nánk és sze­ké­ren jár­nánk, sosem jöhe­tett vol­na lét­re, ha nincs a bal agy­fél­te­ke jól lát­ha­tó és érez­he­tő túl­sú­lya.

A betűk és szá­mok vilá­ga, a mate­ma­ti­kai össze­füg­gé­sek, a rea­li­tás és az auto­ma­ti­zá­lás a bal agy­fél­te­kénk­ben lakik. Nél­kü­le élet­hosszig áll­nánk a jár­da szé­lén, mert még átmen­ni sem tud­nánk a túl­ol­dal­ra.

Sir Anthony Hopkins a bal agyféltekéje

És per­sze Sir Antho­ny Hop­kins a bal agy­fél­te­ké­je nél­kül nem tud­ta vol­na papír­ra vet­ni a hang­je­gye­ket, And­ré Rieu pedig nem tud­ná elol­vas­ni és értel­mez­ni, sőt leját­sza­ni sem, vagy­is sosem len­ne belő­le min­den­ki szá­má­ra hall­ha­tó és élvez­he­tő zene.

Sir Anthony Hopkins a jobb agyféltekéje

De, mi a hely­zet a zene szü­le­té­sé­vel? Hogyan szü­le­tett vajon meg a dal­lam?
Nos, a jobb agy­fél­te­ké­nek köszön­het­jük a zenét, a szí­né­szet bele­élő képes­sé­gét, a fes­té­sze­tet, a szí­ne­ket, a for­má­kat, vagy­is azo­kat a cso­dás műve­ket, tet­te­ket, fel­fe­de­zé­se­ket, melyek­re több­sé­günk csak tátott száj­jal rácso­dál­ko­zik, hogy:

  • Hogyan jut­ha­tott ez eszé­be?”
  • Hogyan tud így raj­zol­ni?”
  • Hogyan tud­ta ezt ilyen élet­hű­en elját­sza­ni?”

Tehát, ezek­nek a kivé­te­les embe­rek­nek a jobb agy­fél­te­ké­jük a fej­let­tebb!

Ők vannak kevesebben! De az övék a jövő!

Szám­ta­lan kuta­tás bizo­nyí­tot­ta az utób­bi idő­ben, hogy a jövő­ben azok az embe­rek lesz­nek sike­re­sek, akik képe­sek lesz­nek újat lét­re­hoz­ni, akik kre­a­tí­vok, akik más­kép­pen gon­dol­ko­dók.
A napi rutint, a meg­is­mé­tel­he­tő dol­go­kat, a min­dig ugyan azt, átve­szik a gépek, a robo­tok.

Ezek meg­va­ló­su­lá­sá­nak ele­jét már éljük.
Biz­to­san tudod, hogy az autó­kat gép­so­rok gyárt­ják már, hogy robot por­szí­vó és robot fűnyí­ró tesz körü­löt­tünk ren­det, a moso­ga­tást és mosást gépek vég­zik és komoly ered­mé­nyek szü­let­tek már most a sofőr nél­kü­li autó­ra. Nem kell fel­ír­nod, meg­je­gyez­ned tele­fon­szá­mo­kat, mert a mar­kod­ban elfé­rő kis kütyű, több ezer rak­tá­ro­zá­sát meg­old­ja. És szá­mol­ja a pul­zu­so­dat, útba­iga­zít, sőt kike­rü­li a dugó­kat, de meg­mond­ja azt is, hogy hol­nap -2 fok lesz, vagy, hogy a leg­jobb bará­tod­nak hol­nap van a szü­li­nap­ja.

Elbor­zasz­tó, hogy mennyi­re nem lesz ránk szük­ség, ugyan akkor öröm­te­li, hogy ha mind­ezt a cso­dát oko­san hasz­nál­juk, akkor marad időnk élni.

Marad időnk az álma­in­kat meg­va­ló­sí­ta­ni, marad időnk meg­él­ni a világ összes cso­dá­ját. Marad időnk a jobb agy­fél­te­kénk­re figyel­ni, azt fej­lesz­te­ni, abból kinyer­ni mind­azt, ami­re képes!

Egyet­len dol­got kell ten­nünk az érde­ké­ben. Azok­hoz tar­toz­ni, akik az álma­ik­nak élnek!

De ez a jobb agy­fél­te­ke fej­lesz­té­se nél­kül nem megy! Hát tar­tozz azok­hoz, akik meg­élik a cso­dát!

És most hall­gasd meg Sir Antho­ny Hop­kins kerin­gő­jét, mely­nek címe:

Teh Waltz Goes On, azaz: A kerin­gő foly­ta­tó­dik